Az ásványrárói Somogyi József Általános
Iskola története
Ásvány
község iskolájáról a legrégebbi adatot a helyi plébánián a Historia Domus
iratai között található.
Az
1754. évi október 26-án megtartott egyházi vizitációs jegyzőkönyv említi: „Az
ásványi iskola igazgatója Kolonics Lőrinc, jól látja el feladatát, még a
reggeli, déli és esti harangozásról is gondoskodik. 28 éves, a gyerekeket mind
a betűvetésre, mind pedig a hit alapvető igazságaira pontosan kioktatja. Józan
életű, békeszerető, szelíd, a plébános és a hívek megelégedésére. Kicsi és
alkalmatlan házban lakik, csak egy szobája van.”
A
következő jegyzőkönyv 1780-ból való, mely szerint: „Az iskola igazgatója Major
János. Egyben harangozó és orgonista. Érett ember. Kötelessége: orgonálni,
harangozni, a plébánost beteghez kísérni, ministrálni, gyerekeket tanítani,
olvasni, betűt vetni, csütörtökön és szombaton hittant tanítani. Ő ezt pontosan
teszi.”
Az
1812 évi szeptemberi jegyzőkönyvben újabb név jelenik meg: „az iskola
igazgatója Gráfi Mihály. Józan, megelégedett ember és tisztelettudó. Az ő házát
a ráróiaknak kell tatarozni, a plébániát az ásványiaknak.” A tanulók számát nem
említi a jegyzőkönyv.
Az
1846. évről a következő adatok lelhetők fel: „Iskola csak egy van Ásványon, s
az is igen kicsi és nagyon rosszul van felszerelve. Az igazgató Öveges József,
aki munkáját a segédjével együtt végzi. Egyszersmind orgonista, harangozó és
jegyző. Az iskolába 59 fiú és 67 lány jár.”1 Arról nincs feljegyzés,
hogy az iskolai oktatás kötelező-e, sem a segédtanító személyére nincs utalás,
valamint a következő időszakról sem találhatók az iskola működéséről adatok.
A
múlt század utolsó harmadában még a rárói kastélyban is működött egy iskola, de
ide csak a személyzet gyerekei jártak. Az ásványi tanítónak itt külön fizetett
a gróf a tanításért.
A
rárói iskola század első éveiben épült, a lebontott kastély épületanyagából a
templommal egy időben. Ezt is Weinkheim Frigyes gróf építette, mint ahogy a
zsejkeit is, de az csak a negyvenes-ötvenes évek fordulóján kezdett működni.
Később a tanulókat Zsejkéről Ráróba szállítottak iskolába.
Későbbi
feljegyzés sem az iskolával, sem a tanulók számával kapcsolatban nem található.
A korabeliek visszaemlékezése alapján a harmincas évek felében kb. 400 körül
lehetett a két faluban a tanulók száma.
A
főtanítót mesternek nevezték, az államosításig ő látta el az iskola vezetését
és egyúttal kántorként is tevékenykedett.
A
rárói iskolában 1936-ig, a két község egyesüléséig a főtanító Makkos Dénes
volt, Ásványon pedig Márkus Gyula mindketten az iskolareform által végrehajtott
pedagóguscserék folytán kerültek el Ásványráróról, holott elismert és a község
által tisztelt személyek voltak.
1A fent említett Öveges József unokája volt Öveges
József professzor, aki érdekes fizikai témákat ismertetett századunk hatvanas
éveiben a televízió gyermekeknek szóló műsorában.
Az
államosításig működő ásványi iskolák építési éve ismeretlen. Az udvarra néző
épület homlokzatán a visszaemlékezések szerint 1886-os évszám állt.
Az
iskola igazgatója 1945-48-ig Márkus Gyula.
Az
első tanévet 6 tanteremben kezdte meg 8 nevelő 302 fős tanulólétszámmal.
Az 1946. májusi jegyzőkönyv szerint a 143/1946. sz. főispáni utasítás alapján a
fasiszta szellemű sajtótermékek és tankönyvek begyűjtését a tantestület
elvégezte,majd átadta a rendőri szerveknek.
A
nevelőtestülettel 1946. szeptemberében ismertették az általános iskola
bevezetésével kapcsolatos rendeletet. Ennek értelmében az általános iskolai
tantervet az I-VI. osztályokban vezetik be. A népiskolai tanterv a 7-8.
évfolyamokon érvényben maradt.
Az
1947-48-as tanévnyitó értekezleten Berkesi Mátyás plébános, az iskolaszék
elnöke felhívja a nevelőtestület figyelmét a plébániával való szorosabb
együttműködésre. Utasítja a nevelőket, hogy vasár- és ünnepnapokon az
osztályaikat a templomba vezessék.
Az
igazgatói posztot 1948-ban 4 hónapig Suha Jenőné töltötte be, őt férje követte
1949-ig.
Az
1948-49-es tanév az első olyan év, amikor valamennyi tanulócsoport önálló lett,
megszűntek az összevont osztályok.
Az
1949. februári értekezleten vesznek részt első ízben a szülői munkaközösség
tagjai. Ugyanezen az értekezleten felhívást ismertet az igazgató, amelynek
értelmében a tehetséges munkás és szegényparaszt tanulók közül kerüljenek
kiválasztásra a legjobbak, s ezeket egy létrehozó Segély Bizottság fogja
elbírálni. Arra nincs utalás, mi a válogatás célja. Március elsején beindul a
Szabadföldi esti tanfolyam.
Az
államosítás alkalmával komoly ellenállást tanúsított a község lakossága, emiatt
néhány embert meg is hurcoltak.
1949
szeptemberében gyökeres változásként a tanévnyitó értekezleten a szocialista
nevelésmegvalósítását, a fegyelem helyreállítását, az iskola külső és belső
állagának felújításához a szülők segítségének kérését, az új alkotmány
megismerését jelölték meg fő feladatként. Ugyanekkor kerül sor Tenk Béla
igazgatóvá választására, aki ezután 1957-ig vezette az intézményt.
1949-ig
Ásványon négy, Ráróban két tanteremben folyt a tanítás.
1945
előtt az iskolának nem volt saját könyvtára, 1950-ben 56 kötet volt a
könyvállomány.
Az
1954. évi árvíz alapos rongálást végzett. Az iratok, dokumentumok nagy része
tönkrement, eltűnt, csupán az anyakönyvek egy részéét sikerült megmenteni. A
nevelőtestület a szülők segítségével hozzálátott a helyreállításhoz. Így
szeptemberben néhány nap késsel megkezdődhet a tanítás. A helyreállítási
munkákat megtekintette Erdey-Grúz Tibor, az akkori művelődési miniszter, s az
elvégzett munkáról elismerően nyilatkozott.
Az
árvízi rongálódás után már felmerült az új iskola épületének gondolata. Ennek
okait a következőképpen indokolták:
1. Az épületek erősen megrongálódtak, vizesek lettek,
a vakolat szinte mindenütt lehullott, évenkénti felújítás válna szükségessé, de
ez sem hoz tartós megoldást.
2. Az osztálytermek zsúfoltak, délelőtt, délután
váltakozó tanítás folyik. Esténként a dolgozók iskolájának órái folynak.
3. Nincs kiszolgálóhelyiség (nevelői szoba, iroda,
szertár).
A tervek megvalósulása azonban még másfél évtizedet
várat magára.
Az intézmény irányítója 1957-1970-ig Boros András, ez
idő tájt a legmagasabb a tanulólétszám, volt év, melyben 425 tanuló koptatta az
iskola padjait.
Az 1960-61-es tanév nagy eseménye, hogy a
zsejkepusztai osztatlan iskolát az ásványrárói iskolához csatolták. A
bekörzetesített tanulók száma 16 fő volt. Ez a szám folyamatosan csökkent,
ahogy a pusztaiak beköltöztek a faluba. Az utolsó tanuló Zsejkéről az
1980-81-es tanévben járt be a községbe.
Az 1960-as évek közepén az ásványi iskola még egy
tanteremmel bővült, a szüleim is részt vettek gyermekként a lebontott
épületrész tégláinak tisztításában. A tanítás ekkor még váltott műszakban
folyt.
Az intézményben 1949-80-ig dolgozók esti oktatása is
történt, összesen 189 főnek volt lehetősége a nyolc általános osztály
elvégzésére.
Az elavult épületrész három tantermét 1976-77-es
években lebontották.
Az iskola vezetésével 1970-ben Bakonyi Jenőt bízták
meg, aki 1990-ig, nyugdíjba vonulásáig irányította az intézményben folyó
munkát. A tantestület létszáma ekkor 15 fő.
Az új iskola építése még 1970-ben megindult, amely
azonban elég sok zökkenő után készült el. A községi tanács rendelkezett némi
induló alappal, amihez csak eszmei támogatást kapott, központi ellátmányt nem.
Az építés beindítása személyes biztatás alapján kezdődött hivatalos építési
engedély hiányában, csupán a műszaki tervek álltak rendelkezésre. A
munkálatokat leállították, az 5 évi huzavona alatt a falak és a beépített
nyílászáró szerkezetek beáztak, a faszerkezetek megvetemedtek. Ez a későbbiek
során problémákat okozott. A tervrajz szerint négy tanterem épült volna, a
módosítások után 8 tantermet, két szertárt, két irodát és egy nevelői szobát és
egy szolgálati lakást alakítottak ki. Az épülettömböt 1974. október 4-én adták
át, ezután vehette birtokába a község tanulóifjúsága. Ekkor a tantermek száma
10-re emelkedett, megszűnt a váltott műszakban való tanítás.
Továbbra is hiányzott azonban a tornaterem, a
testnevelési órákat a folyosókon, jó időben az udvaron tartották, valamint nagy
gond volt a zsúfoltság. A 8 tantermen kívül az ásványi iskola két helyiségében
is folyt a tanítás, a rárói iskola egyik tanterme tornaszobaként, a másik
gyakorlati műhelyként szolgált.
1978-79-ben a község lakosságának és a helyi
üzemeknek, vállalatoknak az összefogásával megépült egy sportudvar: egy füves
futballpálya és egy salakos kézilabdapálya.
1979-80-ban beindult egy tanulószobai csoport. Itt
elsősorban a hátrányos helyzetű gyermekek részére vált lehetővé a jobb
felkészülés.
1980-ban a községi bölcsőde helyén napközi otthon
létesült egy csoporttal, mely az alsó tagozatos tanulóknak biztosított egész
napos foglalkozást, étkezéssel együtt. A napközis létszám általában 28-30 fő
volt. Itt kapott helyet az 1983-84-es tanévben egy kisegítő iskolai osztály az
eltérő képességű gyerekek oktatására.
Ekkor az iskola 265 tanulóval, tíz tanulócsoporttal,
egy kisegítő osztállyal, egy-egy napközi otthonos és tanulószobai csoporttal
működött 17 fős nevelőtestülettel.
Az intézmény vezetője 1990-től Lappints Tiborné.
1994-ig 12 tanulócsoportban folyt a tanítás 8
évfolyamon. Ekkor az iskolakönyvtárban 2370 kötet állt a tanulók és a nevelők
rendelkezésére, mely átlagosan évi 70-80 példánnyal gyarapodott.
A nevelők oktató-nevelő munkája eredményes volt, a
tanulók megfelelő alapismeretekkel kerültek a középfokú intézményekbe, majd a
felsőoktatás területére. Több mérnök, orvos, pedagógus és más magasan képzett
szakember kezdte itt alapfokú tanulmányait, a fizikai pályára kerülők pedig a
társadalmi szféra különböző területein bizonyították rátermettségüket, növelve
az iskola tekintélyét.
A község egyre nagyobb hiányát érezte a tornateremnek,
s komoly anyagi erőfeszítésekkel és jelentős társadalmi összefogással a
lebontott rárói iskolaépület területét is igénybe véve 1991-ben megépült egy
tetszetős, modern, minden igényt kielégítő
Az ásványi iskolaépület megmaradt 2 tantermét
visszakapta az egyház.
A szolgálati lakás megszüntetésével 1993-ban korszerű
számítástechnika termet alakítottak ki tíz számítógéppel, melyben 1997 nyarán
újabb korszerűsítést hajtottak végre: az adminisztráció részére is
rendelkezésre áll egy számítógép, az oktató servert pedig nagyobb
teljesítményűre cserélték.
Itt kapott helyet egy időre a községi könyvtár,
valamint a mezőgazdasági termelők munkáját segítő falugazdász irodája is.
A közoktatás racionalizációja során a párhuzamos
osztályok megszűntek, s a kisegítő osztály is. A kötelező óraszám 1996. szeptember
1-jei emelésének eredményeképpen egy pedagógus vált munkanélkülivé az
intézményben.
1996-ban az intézmény felvette a hajdan községünkben
gyermekeskedő Somogyi József (1916-1993) szobrászművész, a Képzőművészeti
Főiskola volt rektora nevét.
Az 1994-ben kialakított könyvtárterem – utóbb
pályázati lehetőségek kihasználásával szabadpolcos rendszerűvé alakítva –
lehetővé teszi, hogy könyvtári szolgáltatást nyújtson a tanulóknak és
nevelőknek.
Az eddig könyvtárként, illetve irodaként működő rész
átalakításával menzahelyiséget alakítottak ki, így helyben étkezhetnek a
tanulók.
1998-tól
egy gyógypedagógus alkalmazásával lehetőség nyílik a sajátos nevelési igényű
tanulók egyéni fejlesztésére. Ehhez egy jól felszerelt fejlesztőterem áll
rendelkezésre, melyet az óvodások is használnak. Tanórán kívüli időszakban az ayres
terápiás foglalkozások is itt folynak. Óraadó logopédus fejleszti az arra
rászorulókat.
Az
1999/2000-es tanévtől kezdődően a Pápai Református Kollégium „Tánc-Lánc”
Művészeti Alapiskolája kihelyezett néptánc tagozata indult, Ruppert László
vezetésével, Takácsné Horváth Éva közreműködésével. Sok tehetséges tanulónk
bontogatta itt a szárnyait, akik közül többen a Kisalföld Néptánc Együttesben
táncoltak tovább. Az egyik tanteremből alakítottak ki egy néptánctermet,
melyben tükör is segíti a mozgások minél pontosabb elsajátítását.
2001-től
tovább bővült a művészetoktatás. A Hangfestő Művészeti Iskola alapfokú
zeneművészeti oktatást biztosít az érdeklődő tanulók részére. Választható
szakok: furulya, zongora, gitár. Ennek érdekében pályázati lehetőséget
kihasználva beszereztünk egy zongorát.
2006-
ban a fenntartó döntése nyomán az óvoda és az iskola többcélú közoktatási
intézményként működik tovább, Somogyi József Általános Iskola és Óvoda néven.
2007-ben
Lappints Tiborné igazgatónő nyugdíjba vonult.
2007/2008-as
tanévtől Nagy Zoltán az új intézményvezető.
Egy
pályázati lehetőséget kihasználva 2009-ben természettudományi szaktanterem
került kialakításra. Itt folyik a kémia, fizika, biológia tantárgyak oktatása.
Az
informatikai normatíva, a pályázatok és az Alapítványnak köszönhetően a
számítógépparkunk folyamatosan megújult, korszerűsödött. Különböző interaktív
eszközökkel gazdagodott a készlet.
A
2008/2009-es tanévtől kezdődően szakköri keretek között lehetőségük van a
diákoknak második idegen nyelvként az angolt tanulni.
Az iskolában az oktatás és nevelés a Nemzeti
Alaptantervben meghatározott, az iskola egészére kiható közös általános
fejlesztési és a részletes követelményekhez igazodó, a helyi igények és
lehetőségek által meghatározott, a tanulói tevékenységet előtérbe helyező
pedagógiai programnak és helyi tantervnek megfelelően folyik a hagyományos
tantárgyakkal.
A kitűzött cél: „A 8. osztály végére szilárd, biztos
alapismeretekkel, kompetenciákkal és az általános műveltség alapjaival
rendelkező tanulók kibocsátása, akiknek minden esélyük megvan arra, hogy
sikeresen induljanak további tanulmányaik felé.”
Minden gyermeknek meg kívánják adni azt a lehetőséget,
hogy elérje teljesítőképességének maximumát, a mai világ számára fontos
tulajdonságokkal rendelkezve, egészséges és képzett felnőtté válhasson, aki
magabiztos, hisz önmagában és felelősséget érez környezete és embertársai
iránt.
Ennek érdekében a pedagógusok minden eszközzel arra
törekszenek, hogy megfelelő pedagógiai ráhatással megnyerjék a tanulóifjúságot
az iskola preferált értékeinek (a társadalmi eredményesség, a testi és lelki
egészség, a társas kapcsolatokra vonatkozó értékek, az én harmóniájára
vonatkozó értékek, a humanizált társadalmi értékek, a környezeti kultúra
értékei) megvalósításához.
Az iskola életére és működésére a fenntartó
önkormányzaton túl befolyása van a diákönkormányzatnak a szülői
munkaközösségnek, akik összehangolt munkája eredményeképpen a mai nehéz
körülmények között is jól működő intézményt mondhatnak magukénak.
A 2010/ 2011-es tanév során „ Megértéssel a
kezdetektől” akadálymentesítéses pályázat keretében megújult az iskolaépület
vizesblokkja, az ajtók kicserélődtek, megújultak a teremburkolatok.