A rárói Szent Rókus-templom jelenlegi formájában 1903-ban épült, a Ráróban jelentős birtokkal rendelkező Wenckheim grófi családtámogatásával. A helyi hagyomány és az írott források szerint, az építkezéshez részben az 1890-ben lebontott rárói kastély anyagát is felhasználták, ami különleges történeti jelentőséget ad az épületnek.
A templom védőszentje, Szent Rókus, a járványok és betegek oltalmazója, akinek tisztelete a 18–19. században különösen elterjedt volt Magyarországon. A rárói templom dedikációja jól illeszkedik ebbe a közép-európai vallásos hagyományba.
A Szent Rókus-templom egyhajós, toronnyal ellátott templom, amely romantikus stílusjegyeket visel magán, ugyanakkor korábbi – barokk eredetű – elemek hagyománya is kimutatható.
A homlokzat karakteres eleme a bejárat fölött elhelyezett Wenckheim-címer, amely egyértelműen jelzi az építtető családot és a magánföldesúri kegyúri szerepvállalást. A torony függőleges tagolása és az íves párkányok kiegyensúlyozott, historizáló megjelenést kölcsönöznek az épületnek.
A templom belső tere világos, letisztult szerkezetű. Fő művészeti hangsúlya a főoltár, amelyen Szent Rókus alakja látható zarándokbottal, jellegzetes attribútumával, valamint hűséges kutyájával, amely a szent ikonográfiájának elmaradhatatlan része.
A templombelső utolsó nagyobb felújítása az 1990-es évek második felében zajlott, Jász László és Tóth József plébánosok idején. A felújítás során a templom aljzata vízzáró szigetelést kapott, és ekkor került helyére a jelenlegi burkolat, valamint a templom padjai. A felújítás során a templom külseje is megújult, viszont az időjárás viszontagságai miatt a külső rész felújítása most is időszerű. A 2020-as években, Dékány Ferenc plébános idején felújításra került a templom tornya és reményeink szerint mihamarabb a templom további részei is meg tudnak kívülről újulni.
